Egyiptomiak hozzátartozóik "erőszakos eltüntetésével" vádolják a belbiztonsági szerveket
Egyiptomban hétköznapi jelenséggé vált, hogy emberek nyomtalanul eltűnnek. Van aki néhány nappal vagy héttel később az ország valamelyik fogdájában kerül elő, van akit évekkel később is hiába keresnek hozzátartozóik. Sokan szeretteik "erőszakos eltüntetésével" vádolják a belbiztonsági szerveket, amit az ügyben illetékes belügyminisztérium többször is határozottan visszautasított.
Egyiptomi jogvédő szervezetek 2015 első tíz hónapjában 1141, általuk erőszakos eltűntetésnek nevezett esetet jegyeztek fel, ebből mindössze 332-t sikerült tisztázni. Beszámolóik szerint volt, akit az éjszaka közepén a lakásáról hurcoltak el, és az sem ment ritkaság számba, hogy valakit civilek, vélhetően a nemzetbiztonsági szervek tagjai a nyílt utcán kényszerítettek egy autóba.
Az utóbbi napokban egy két éve húzódó eset került újra a médiafigyelem központjába.
Az állami emberi jogi tanács nyilvánosságra hozott egy belügyminisztériumi listát, amely alapján 99 addig eltűntnek hitt személyről kiderült, hogy a rendvédelmi erők valamely fogdájában van.
A tárca közölte: listáján szerepel Asraf Saháta, az a 45 éves jogász, akit két évvel ezelőtti eltűnése óta keres a felesége nagy sajtónyilvánosság közepette. A lista szerint a kétgyerekes apa ez-Zakázík város fogdájában tölti ötéves börtönbüntetését. A hír pillanatok alatt megtöltötte a helyi sajtót, majd néhány órával később kiderült, hogy nem ugyanarról az emberről van szó.
Az így újra felszínre került ügyre reagálva a belügyi tárca kommunikációért felelős helyettes minisztere, Abu Bakr Abdel-Karím egy televíziós interjúban tagadta, hogy a rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervekért felelős minisztériumnak bármi köze lenne az eltűnt jogász sorsához. A tábornok megismételte korábbi kijelentését, miszerint "Sahátát soha nem tartóztatták le, ebből következően nincs is rendőri fogságban".
A helyettes belügyminiszter hangsúlyozta: Egyiptomban nincsenek erőszakos eltűntetések, "hiszen a törvény csakis ügyészségi rendelet alapján végrehajtott letartóztatásokat engedélyez".
Saháta felesége szerint az útlevélhatóság kiadott egy nyilvántartási kivonatot, amely szerint férje elhagyta az országot. Az úti cél nem szerepelt a nyilvántartásban.
A balközép ad-Dusztúr párt - amelynek tagja mind az eltűnt jogász, mind felesége - szerdán bejelentette, hogy feljelentést tesz a belügyminisztérium ellen, amelyet azzal vádol, hogy ismeretlen helyen tartja fogva Sahátát.
A minap számos nyoma veszett nő és férfi hozzátartozója gyűlt össze az ország egyik legismertebb emberi jogi szervezete, a Hisám Mubárak Jogi Központ kairói irodájában, hogy a nyilvánosság elé tárják történetüket.
A tiltakozóakció egyik résztvevője, Moszalhi ed-Deszúki beszámolt az MTI-nek október 16. óta tartó "rémálmáról".
"Reggel azzal keltett a menyem, hogy a fiam, Hoszám nem aludt otthon. Elkezdtem kutatni utána, de sehol nem leltem a nyomára. Másfél hónappal később aztán egyszer csak 'megjelent' ez-Zejtún (kairói szegénynegyed) rendőrőrsén".
"Rögtön odasiettünk. El nem tudtuk képzelni, milyen indokkal tarthatják fogva. Ott azzal fogadtak, hogy másnap az ügyész elé fogják vezetni Hoszámot. Kora reggel visszamentünk, de a vizsgálatot már éjjel egykor lefolytatták, azért, hogy ne tudjunk jelen lenni."
Deszúki elmondása szerint 36 éves fia ellen az volt a vád, hogy a hadsereg által 2013-ban elmozdított elnök, Mohamed Murszi mögött álló iszlamista szervezet, a Muzulmán Testvériség tagja. A vádak között szerepelt továbbá, hogy fegyveres támadást hajtott végre a rendvédelmi erők tagjai ellen.
"December 9-én az ügyész ártatlannak nyilvánította és elrendelte szabadlábra helyezését. Visszamentünk a rendőrőrsre, hogy hazavigyük, de ott közölték, hogy addig nem engedik el, amíg a nemzetbiztonsági szerv külön utasítást nem ad erre. Hiába hajtogattuk, hogy maga az ügyészség rendelte el a szabadlábra helyezést, hazaküldtek minket. Azóta ismét nyoma veszett. Az őrsön azt mondták, a nemzetbiztonság vitte el" - mondta.
Az interjú közben megcsörrent az ötvenes éveiben járó férfi telefonja. Felvette, rövid hallgatás után elnézést kért, és kisietett az irodából. Visszatérve izgatottan mesélte, hogy valaki a dél-kairói Tora börtön felvételi részlegén látta Hoszámot. A kérdésre, hogy ilyenkor mi a teendő, azt válaszolta: "körbetelefonálok, hogy kinek van olyan ismerőse, akin keresztül hozzáférhetek a fiamhoz."
