Egyensúlyokra van szükség a világban
Mihamarabbi erőegyensúlyra van szükség az államok, mint közhatalmak és az őket jelenleg ostromló magánhatalmak között - hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke az Alkotmánybíróság alapításának 35. évfordulója alkalmából csütörtökön rendezett nemzetközi konferencián mondott köszöntőjében.
Hozzátette, a nyugati világban emellett változatlanul alkotmányos egyensúlyra és kölcsönös ellenőrzésre van szükség a hatalmi ágak között, valamint hatalmi erőegyensúlyra a szuverén államok közötti kapcsolatokban.
Az Amerikai Egyesült Államokban néhány napja hivatalosan is megkezdődött egy heroikus kísérlet arra, hogy a jelenlegi amerikai közhatalom helyreállítsa a globális magánhatalmakkal szembeni egyensúlyi pozícióját.
Ha az amerikai közhatalom eredményes lesz ebben, akkor esély nyílhat arra, hogy az európai nemzeti államok - szabadságuk és demokráciájuk megőrzése érdekében is - szintén megvédhessék a szuverenitásukat - fogalmazott a házelnök.
Az államon belüli, államok közötti és az államok, illetve magánhatalmak közötti egyensúlyok megőrzése, helyreállítása nélkül a következő évtizedekben fokozódó társadalmi káosz, politikai anarchia és emberi méltósággal nem élhető élet vár a nyugati világra, és benne a mi magyar világunkra is. Ez a XXI. századi politika és államélet egyik legsúlyosabb kihívása - jelentette ki Kövér László Az alkotmánybíróságok működésének korszakai - kihívások és válaszok című tanácskozáson.
Az Országgyűlés elnöke kijelentette: a szabadság soha nem magától értetődő, jól tudják ezt térségünk idősebb nemzedékek tagjai.
Még pontosan emlékezünk rá, milyen az önkény, milyen az, amikor magánhatalmak egy totális ideológia jegyében a fizikai erőszak eszközeivel kisajátítják az államot, és egy szűk kisebbség érdekei szerint gyakorolják a közhatalmat, miközben hazájukat kiszolgáltatják hódító birodalmaknak - mondta.
Kövér László felidézte: az Alkotmánybíróság működését egyrészt az alaptörvény és az erre épülő jogrend tartja keretek között, míg a testületet működtető embereket a saját lelkiismeretük, szakmai felelősségérzetük és a nemzet iránti elkötelezettségük, egyszóval a jellemerejük ellenőrzi.
A megfelelő jellemerőre nagy szükség volt a múltban, amikor a kommunizmus, majd a posztkommunizmus korszakának lezárásával megteremtettük, illetve megerősítettük a szuverén és demokratikus magyar jogállamot, és még nagyobb szükség lesz az előttünk álló időkben, amikor nemcsak politikai, hanem jogi eszközökkel is meg kell védenünk mindazt, amit az elmúlt három és fél évtizedben létrehoztunk - fogalmazott.
A házelnök gyötrelmes útkeresésének nevezte az 1990 és 2010 között létező magyar posztkommunizmus időszakát, számos kérdésre nemcsak a politikától, hanem az alkotmánybíróságtól is válaszokat vártak a magyar választópolgárok. Azon kérdéseket, amelyeket sem a politikai osztály, sem az Alkotmánybíróság nem tudott kielégítően megválaszolni, és még az idő múlása sem tudott orvosolni, azokat végül megválaszolták maguk a magyar választópolgárok - mondta.
Hangsúlyozta, a válasz a 2010-es parlamenti választások eredményében és azok nyomán az Országgyűlés által 2011-ben elfogadott és 2012. január 1-én hatályba lépett magyar alaptörvényben jelenítődött meg.
Az alaptörvény közjogi és morális egyensúlyt teremtett az addig tapasztalható sokféle egyensúlytalanságban: egyensúlyt teremtett az állampolgári jogok és kötelezettségek között, egyensúlyt az állam és az állampolgárok között, egyensúlyt a történelmi múlt hagyatéka és a jelen, illetve a jövő követelményei között, egyensúlyt a közérdek és magánérdekek között, egyensúlyt az állam nemzetközi elköteleződései és nemzeti kötelezettségei között - jelentette ki Kövér László.
Hozzátette, 2012 óta a magyar Alkotmánybíróság legfőbb feladata az ezen egyensúlyok megtartása fölötti közjogi őrködés.
A parlament elnöke arról beszélt: mire mi, magyarok az országunkban helyreállítottuk a belső egyensúlyainkat, a nyugati politikában fokozatosan, lépésről lépésre kibontakozott egy olyan hatalmi egyensúlytalanság, megbomlott a nemzeti államok, mint közhatalmak és a globálissá váló magánhatalmak közötti erőegyensúly, az utóbbiak javára.
A helyzetet úgy összegezte: az államok, mint közhatalmak viselik a globálisnak mondott gazdasági növekedés terheit, a munkaerő képzési költségein át az egészségügyi költségeken keresztül a környezeti károkig, míg a magánhatalmak szedik a növekedés gyümölcsét, azaz a pénzügyi hasznait.
Megjegyzete, a digitális világ magánhatalmak általi gyarmatosításának legnagyobb veszélye az, hogy a közhatalom létjogosultságát adó közjó és közérdek fogalmának átértelmezési lehetősége átkerül a magánhatalmak kezébe.
A nyugati világban legalább két évezrede a közjó és a közérdek fogalmát alapvetően három intézmény határozta meg: a családok, a keresztény egyházak és az államok. Ma - nem véletlenül - éppen ezek állnak a legerősebb politikai, gazdasági és lélektani nyomás alatt.
A tőke és az információ összpontosítása területén az elmúlt három évtizedben fokozatosan erőfölénybe került magánhatalmaknak olyannyira megnőtt az étvágyuk, hogy - az államok emberi, természeti, gazdasági és pénzügyi erőforrásai fölötti rendelkezés lehetőségének megszerzéséért - immár a közhatalmi döntéshozatalt is a maguk javára akarják kisajátítani - jelentette ki a házelnök.
Hozzátette: mindezek mellett talán a legveszélyesebb kísérlet az, amely az államhatalmi ágak egyensúlyának montesquieu-i elvét megcsúfolva, totális sérthetetlenséget és ellenőrizhetetlenséget indikálva az igazságszolgáltatásnak, ki akarja azt szakítani az államhatalmi ágak közül, és külső befolyás alá vonva az állam és a nemzeti szuverenitás leépítésére akarja felhasználni.
