Az éghajlatváltozás globális és hazánkra vonatkozó súlyos következményeiről, az eddigi változásokról és az ENSZ klímajelentéséről Ürge-Vorsatz Diána fizikust, Nobel-békedíjas klímakutatót kérdeztük, aki 2007 óta a budapesti Közép-európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője.
– Néhány napja kiszivárgott, és komoly aggodalmakat keltett az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC)legfrissebb klímajelentése. Mik a legfontosabb információk erről a dokumentumról?
– Tulajdonképpen három korábbi munkacsoport eredményeit foglalja össze. Az első leginkább a természettudományos hátteret vizsgálta, a második a hatásokat és alkalmazkodást, míg a harmadik a gazdasági csökkentés mértékét – utóbbi esetében vezettem én a tudósok egyik csapatának munkáját. Ezek a jelentések leginkább a kormányok megbízásából készültek, de a munkánk eredményei fontosak például az iparban vagy az üzleti, pénzügyi életben is. A friss jelentés a három korábbi összefoglalója, így új eredmények csak az adatok magas szintű integrálásából születhettek.
– A jelentések alapján még mindig nem sikerült eleget tenni a klímaváltozás ellen, és nemhogy csökkent volna az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása, hanem még nőtt is. Tényleg ennyire súlyos a helyzet?
– A kiszivárgott jelentésről nem áll módomban nyilatkozni, de annyit a már megjelent kötet is kinyilatkoztatott, hogy annak ellenére, hogy komoly lépéseket tettek a kormányok, és az elmúlt években jelentős változások történtek, úgy gondolom – és a korábbi jelentések is ezt támasztják alá –, még sokkal többet kellene tenni. Globálisan nagyon dinamikusan nő az üvegházhatást okozó károsanyag-kibocsátás mértéke. Ha ez így halad tovább, akkor az évszázad közepére akár duplája lehet a károsanyag-kibocsátás a mostaninak. Hogy esély legyen arra, hogy ne okozzon jelentős károsodást mindez, 2050-re a jelenlegi felére kellene csökkenteni a szennyezés mértékét, ami óriási kihívás. Az évszázad végére gyakorlatilag már negatív kibocsátást kellene elérni, vagyis több káros anyagot kell elnyelni, mint amennyit kibocsátunk.
– Ennek egyik lehetséges módja, ha a gyárak által termelt szén-dioxid egy részét mélyen a föld alá vezetnék vissza egy geológiai képződménybe, de ez jelenleg egy drága, kísérleti módszer.
– Igen, ez egy jó megoldás lehet esetleg, de valóban nagyon költséges és nem minden esetben lehet alkalmazni, csak a kibocsátók egy kis részénél, ahol egy helyen keletkezik sok gáz, például erőműveknél. Az autók által kibocsátott üvegházgáz esetében ez nyilvánvalóan nem járható út. Azzal is számolni kell, hogy ez a technológia körülbelül 10 százalékot rontana az erőművek hatásfokán, ami a költségekben is jelentősen megjelenik, valamint a hosszú távú környezeti hatásokkal kapcsolatban is vannak fenntartások.
– Eltérő véleményeket lehet olvasni, Magyarországot mennyire és hogyan érintheti a század végére egy olyan mértékű környezeti károsodás, szennyezés, ami a kiszivárgott tanulmányban megjelent.
– Hazánk egyszerre szerencsés és veszélyes terület is. Az éghajlatváltozás legjelentősebb hatása globálisan a csapadék arányának változása, a mediterrán területen egyre kevesebb lesz az eső, míg az északi területek fokozatosan egyre nagyobb mennyiséget mérhetnek majd. Magyarország elhelyezkedése ebből a szempontból előnyös, azonban a csapadék eloszlása nálunk is gondokat okozhat. Télen több, nyáron pedig kevesebb eső lehet. Mivel hazánk a kontinens közepén fekszik, a várható melegedés nem az átlagos lesz, hanem annak körülbelül a kétszerese: például egy 2 Celsius-fokos globális melegedés a júliusi csúcsokban 6-7 Celsius-fokos emelkedést jelenthet. A hőség komoly egészségügyi nehézségeket okozhat nyáron, az emberi szervezet ugyanis nem alkalmas munkavégzésre, ha tartósan 32 fok fölötti a hőmérséklet. A mezőgazdaságban így csak légkondicionált traktorok működhetnének, ami igen komoly anyagi beruházásokat jelentene. Arról nem is szólva, hogy a gépeken kívüli munkákat is csak éjjel lehetne elvégezni. Az elviselhetetlen meleg a légkondicionálás miatt az energiafelhasználást is növelné, egyre többen és egyre többet használnák a lakásaikban, irodákban, közösségi helyeken a „klímát”. Így ugrásszerűen megnő az energiafogyasztás és a folyamatos mesterséges hűvös után még tikkasztóbb lesz a szabadban tartózkodni.
– Ez tehát egy ördögi kör, amit nagyon nehéz megállítani. Talán az egyik lehetséges módszer erre az ökoházak építése, melyekkel jóval kedvezőbb lehet az otthonok energiafogyasztása. De lehet ezt nagyban is csinálni? Építészetileg, várostervezés szempontjából hogyan lehetne környezetbarátabbá tenni a magyar városokat?
– Ha öko várostervezésről beszélünk, akkor az alkalmazkodásnál az egyik legfontosabb szempont, hogy az adott város hány százaléka van lebetonozva, ez fontos faktor abban, hogy mennyire lesz elviselhető a hőség. Magyarországon Debrecenben jobb ez az arány, de más városoknál kifejezetten rossz adatokkal kell számolni. Az építészeknek figyelni kellene a lebetonozott terek mértékére, az anyaghasználatban pedig a nap által ért burkolatok színére (a sötét szín kedvezőtlenebb), az energiaelnyelésre és a fényvisszaverésre is. Budapesten több aktív zöld területre lenne szükség, de leginkább mégis a fűtés korszerűsítésére, az energiafelhasználás szempontjából pocsék épületállomány javítására. A szabványokon kellene változtatni, mert sajnos kevés figyelem jut a környezetbarát hűvösen tartásra.
– Az adatok szerint az évszázad végére akár hét métert is emelkedhet a tengerszint. Mit lehet tenni ennek megfékezésére?
– Bár még bőven van feladat, az elmúlt években hatalmas lépések történtek. Az EU fényévekkel vezet a világ más országaival szemben az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, pedig volt olyan ország, ahol nőtt a népesség is. Az épületszektorban olyan változások történtek, melyek hét éve még elképzelhetetlenek voltak, például törvény szabályozza, hogy nullenergiás épületeket kell tervezni. Az USA-ban és Kínában is történtek előrelépések, s bár ezek az országok főleg a politika miatt nem tudnak komoly, nagy horderejű lépéseket tenni, de városi szinten szépen fejlődnek. A kaliforniai Szilikon-völgyben például csökkent az egy főre jutó áramfelhasználás mértéke. A tengerszint emelkedésének megakadályozása az éghajlatváltozás visszaszorításával érhető el, ebben pedig a nullenergiás építészet játszik szerepet; de ugyanígy figyelni kellene az erdőirtások megfékezésére és a megújuló energiák felhasználására.
Forrás: www.mno.hu
