A Fővárosi Törvényszék szerint a politikai szereplők kommunikációs eszközként használják a sajtópereket
Politikai szereplők nem egyszer kommunikációs eszközként használják a sajtópereket - mondta Madarasi Anna, a Fővárosi Törvényszék sajtószóvivője a sajtó-helyreigazítási perekkel kapcsolatos háttérbeszélgetésen, a törvényszéken csütörtökön.
Jakabosné Németh Monika, a törvényszék sajtópereket tárgyaló tanácselnöke ezzel kapcsolatban elmondta: esetenként érezhető, hogy fontosabb a helyreigazítási eljárást kezdeményezők számára a perről szóló hírek "generálása", mint maga a per.
Ilyen esetekben előfordulhat, hogy maga a kereset nyilvánvalóan alaptalan, a per kimenetele nem igazán számít a felperes számára, csak az, hogy minél szélesebb körben ismertté tegye álláspontját. Az ilyen helyzetekkel a bíróság nem igazán tud mit kezdeni, hiszen akaratlanul is eszközévé válik azoknak, akik a perindítással a politika, média aktuális "napirendjét" kívánják meghatározni - tette hozzá.
A sajtó-helyreigazítási perek gyakorlatával kapcsolatban a háttérbeszélgetésen ismertették: a Fővárosi Törvényszék ilyen ügyeket is tárgyaló polgári kollégiumához 2010-ben összesen 6407 különféle polgári ügy érkezett, 2016-ban pedig 5389, ugyanakkor ezen belül a hat év alatt a sajtó-helyreigazítási ügyek száma 238-ról 349-re emelkedett.
A jelenlegi szabályozásról, illetve bírói gyakorlatról elhangzott: helyreigazítási igény akkor keletkezik, ha valakiről valamilyen médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek, vagy való tényeket hamis színben tüntetnek fel. A véleménynyilvánítással szemben ugyanakkor nincs helye sajtó-helyreigazításnak, a sajtó objektív felelőssége csak a tényközlés esetén áll fenn.
A sajtó-helyreigazítási perek kizárólag a közölt valótlan tények gyors helyreigazítására irányulhatnak, az okozott jogsérelmek teljesebb körű orvoslására, így például vagyoni kártérítésre a személyiségi jogi perek hivatottak.
Sajtó-helyreigazítási per akkor indítható, ha a jogosult a sérelmes közlés megjelenésétől számított 30 napon belül kérelmet nyújt be a sajtószervhez, mely azonban a törvényben megjelölt 5, illetve 8 napos határidőkön belül nem tesz eleget ennek a kérelemnek. A keresetindítási határidő a közlési kötelezettség utolsó napjától számított 15 nap. Az ilyen pereket a bíróságoknak soron kívül kell tárgyalniuk.
Sajtó-helyreigazítási pert az indíthat, akiről a médiatartalomban valótlan tényt állít, híresztel vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Akár a sejtetés, célzás, utalás is elegendő a keresetindítási jog megállapításához, ha a közlemény tartalmából a sértett felismerhetővé, azonosíthatóvá válik.
A valótlan tényállításokat a közszereplő sem köteles tűrni, a sajtó-helyreigazítási perekben őt ugyanúgy megilleti a helyreigazítás joga, mint bárki mást. Fokozott tűrési kötelezettsége csak a közéleti tevékenységét minősítő véleménnyel, értékítélettel, bírálattal szemben van.
Sajtó-helyreigazítási per médiaszolgáltató, sajtótermék szerkesztősége, valamint hírügynökség ellen indítható. Ugyanakkor a jelenlegi gyakorlat szerint blog esetén például nem lehet helyreigazítást kérni, a pártok honlapjainak megítélése pedig változó. A legfontosabb megkülönböztető jegy, hogy szerkesztett tartalomról van-e szó.
Bár egy sajtótermék szerkesztősége önmagában többnyire nem önálló jogalany, nincs perbeli jogképessége, sajtó-helyreigazítási perben mégis lehet peres fél, mint a sajtótermék tényleges tartalmát kialakító személyek összessége. Az adott médiatartalom szerzője, újságírója, műsorkészítője azonban sajtó-helyreigazítási perben nem perelhető, eltérően a személyiségi jogi pertől. A sajtó-helyreigazítási pereket többnyire a kiadó és a szerkesztőség ellen együttesen indítják.
A sajtó-helyreigazítási perekben eljáró bíróságok számára az egyik legnehezebben eldönthető kérdés lehet, hogy a vitatott közlés tény vagy vélemény, ami azért fontos, mert helyreigazítani véleményeket nem lehet, csak valótlan tényállítást. A helyreigazítani kért szöveg értelmezésénél irányadó szempont többek között, hogy az egyes állításokat nem önmagukban, hanem a kifogásolt szöveg egyéb kijelentéseivel összefüggésben kell megítélni, továbbá tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra.
A bírói gyakorlat szerint a sajtó a mástól átvett, illetve hírügynökségi hírek tartalmáért is sajátjaként felel, azok valóságtartalmát neki kell bizonyítania akkor is, ha változatlan formában, a hír forrásának megjelölésével adja tovább. Nem követ el jogsértést a sajtó, ha hitelesen mutat be két ellentétes, tényekre vonatkozó álláspont közötti különbséget mindkét álláspontot ismertetve, ám helyreigazításra adhat alapot, ha egy vitáról egyoldalúan tudósít a sajtó, nem ütközteti az eltérő véleményeket.
A törvényszéki háttérbeszélgetésen elhangzott az is, hogy a sajtó-helyreigazítási perben többnyire az alperes sajtószervnek kell bizonyítania, hogy - a felperes által kifogásolt - tényállításai mégiscsak megfelelnek a valóságnak. Ugyanakkor nem terheli a valóság bizonyításának kötelezettsége a sajtószervet például akkor, ha egy büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tudósít az eljárás bármely szakaszáról, például közli a vádirat, egy bírósági tárgyalás, vagy a nem jogerős ítélet tartalmát.
A Fővárosi Törvényszék gyakorlata szerint a sajtótájékoztatókról szóló tudósítások kapcsán - a hivatalos eljárásokról szóló tudósításokhoz hasonlóan - a sajtó felelőssége elsősorban abban áll, hogy az ott elhangzottakról hűen, pontosan számoljon be. Az viszont már nem a sajtó felelőssége, hogy egy eljárás vagy egy sajtótájékoztató részvevőinek nyilatkozata mennyiben felel meg a valóságnak, ezért már nem a sajtószervnek kell helytállnia, hanem az eredeti közlőnek.
