Elutasította a bíróság a Golgota védetté nyilvánítása elleni keresetet
Elutasította a Munkácsy Mihály Golgota című festményének védetté nyilvánítása miatt benyújtott keresetet hétfőn a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság.
A közigazgatási pert Pákh Imre műgyűjtő, a festmény tulajdonosa indította a Forster-központ ellen a festmény védetté nyilvánítását elrendelő határozat miatt.
Pákh Imre a hétfői tárgyaláson felidézte: a Golgotát 1884-ben festette Munkácsy Mihály Párizsban, majd 1887-ben Amerikába vitték, ahol egy amerikai üzletember megvásárolta. 1988-ban vette meg Julian Beck amerikai kereskedő, aki 1991-ben hozatta kölcsönzéssel Magyarországra kiállítás és restaurálás céljából, 1993-tól Magyarországon volt látható kiállításon. Julian Beck a képet felajánlotta megvételre a magyar államnak, amely azonban elzárkózott ettől. A képet 2003-ban Pákh Imre műgyűjtő vásárolta meg és letéti szerződést kötött a kiállító múzeummal 2004-ben, 2006-ban és 2012-ben.
Pákh Imre elmondása szerint L. Simon László még államtitkárként 2013-ban jelezte, hogy a magyar állam szeretné megvásárolni a festményt, a tulajdonos akkor beszerezte a szakértői értékbecsléseket és megállapodást kötött Lázár János államtitkárral, az akkori vételár 9 millió dollárról szólt.
Időközben a Magyar Nemzeti Bank jelezte, hogy az alkotást a jegybank Értéktár Programjának részeként kívánja megvásárolni hatmillió dolláros - több mint 1,6 milliárd forintos - vételárért. A tulajdonos azonban kilencmillió dollár alatt nem volt hajlandó eladni a Munkácsy-képet.
Az adásvételről a tulajdonos és a magyar állam között folyó eredménytelen egyeztetések után indult meg a kép védetté nyilvánítása. Ennek során egy külső szakértő, tanácsadó testület, a Kulturális Javak Bizottsága nem támogatta a védetté nyilvánítást, ám a közigazgatási eljárásában első fokon tavaly októberben a Műtárgyfelügyeleti Iroda, majd idén februárban másodfokon a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ elrendelte a Pákh Imre tulajdonában lévő festmény védetté nyilvánítását, így a képet nem lehet kivinni az országból.
A tulajdonos emlékeztetett arra, hogy a képet 1991 óta őrzik Magyarországon, a védettség kérdése mégsem merült fel 25 évig.
A Golgota jelenleg letakarva lóg a debreceni Déri Múzeum falán.
A műgyűjtő jogi képviselője szerint a védetté nyilvánítási határozat része volt annak az állam által kinyilvánított szándéknak, hogy a képhez áron alul jussanak hozzá, nem az eladó, hanem a vevő által meghatározott összegért. Ez kimerítheti akár a zsarolás, akár a kényszerítés tényállását, így az eljárás akkor sem minősülhet jogszerűnek, ha egy hatóság határozatában ölt testet - közölte.
A Forster-központ jogi képviselője hangsúlyozta: a felperes beadványa nem tartalmaz a védetté nyilvánítással kapcsolatban releváns információkat, az eljárás ugyanakkor nem politikai és gazdasági célokat, hanem a közérdeket, a kulturális örökség védelmét szolgálja. A védetté nyilvánítás szakmai szempontból indokolt volt, még ha a tulajdonosi jogok bizonyos korlátozásával is jár, ezek a korlátozások azonban nem egyediek és 14 ezer másik védett műtárgy tulajdonosát ugyanúgy érintik - jegyezte meg.
Az ítélet indoklásakor elhangzott, hogy a bíróság polgári vagy büntetőjogi felelősséget nem vizsgálhatott, csak azt, hogy a kép védetté nyilvánítása megfelelt-e a jogszabályoknak.
A bíróság emlékeztetett arra, hogy a kulturális örökségvédelmi törvény 2012-ig általános törvényi védelemben részesítette azokat a műtárgyakat, melyeket közgyűjteményben őriztek, azóta ez a védelem már csak bizonyos feltételek mellett él, ezek hiányában egyedi hatósági eljárás során lehet a védettséget biztosítani. A hatósági eljárásban elsősorban azt kell bizonyítani, hogy az adott műtárgy pótolhatatlannak és kiemelkedő jelentőségűnek minősül-e és fennállnak-e a védetté nyilvánítást kizáró körülmények.
A bíróság szerint abban a kérdésben, hogy a Golgota pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű örökségi elemnek minősül-e, mind a szakértői vélemények, mind a szakirodalom egyetértenek.
Mivel a kép ötven évnél nem régebben került az országba, vizsgálni kellett, hogy rendelkezik-e magyar kultúrtörténeti vonatkozással. Az ítélet szerint nem volt vitatott, hogy Munkácsy Mihály Magyarország szülötteként, magyar anyanyelvűként ért el sikereket külföldön is, magyarságát élete során mindvégig vallotta, Magyarország saját halottjának tekintette őt. A művet Magyarország területén nyilvánosan bemutatták, így nem állítható, hogy a magyar kultúrtörténeti vonatkozás ne állna fenn.
Az ítéletben a bíróság hangsúlyozza: a felperes nem tudott a kép visszaviteli kötelezettségét konkrétan alátámasztó bizonyítékot szolgáltatni.
Az ítélet jogerős, de felülvizsgálati kérelemmel a felek a Kúriához fordulhatnak.
Pákh Imre az ítélethirdetés után az MTI-nek elmondta: a határozat kézhezvétele után dönt a következő lépésről, de nem fogja feladni az ügyet, akár külföldi bírósághoz is kész fordulni. "Csak azt sajnálom, hogy ezzel az ítélettel a bíróság megfosztotta attól a közönséget, hogy láthassa képet" - fogalmazott.
