Elhunyt Michel Butor, a francia új regény egyik legjelentősebb képviselője
Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Michel Butor francia író, esszéista, költő, aki Alain Robbe-Grillet, Claude Simon és Nathalie Sarraute mellett az 1950-es években feltűnt irodalmi irányzat, a francia "új regény" egyik vezető alakja volt.
Az író, aki élete utolsó pillanatáig alkotott és publikált, a svájci határ közelében lévő Contamine-sur-Arve kórházában halt meg - tudatta családja csütörtökre virradó éjjel a Le Monde című napilappal.
"Az új regény alakjaként folyamatosan különböző írási formákkal kísérletezett, gyakran más művészetekkel folytatva párbeszédet, mindig a szabadság és a felfedezés szellemében" - írta közleményében Francois Hollande. A francia államfő "az irodalom egyik nagy felfedezőjének" nevezte Michel Butort.
Michel Marie Francois Butor 1926. szeptember 14-én született az észak-franciaországi Mons-en-Baroeul-ban. Filozófiai tanulmányait a párizsi Sorbonne egyetemen végezte, írói munkássága mellett egész életében tanított. Európától az Egyesült Államokon át Ausztráliáig konferenciákat tartott, s előadásait kötetekben is megjelentette.
Michel Butor legismertebb műve az 1957-ben megjelent Módosulás, amelyben az olvasó válik a regény főhősévé, akit mindvégig magáz. Egész életében négy regényt írt, az utolsót 1960-ban. Azóta más műfajokban alkotott, írt esszékét, verseket és olyan nehezen meghatározható műfajú könyveket, mint a Mobil.
Baudelaire, Rimbaud és Balzac lírájához állt közel, a közelmúltban egy Victor Hugo műveiből összeállított antológiát is publikált, akit szellemi nagybátyjának nevezett.
Az irodalom mellett a zene és a festészet is a kedvenc témái közé tartozott, de a nyelvek is vonzották és fordításokat is közölt. Munkássága mintegy ezer művet foglal magába, az egyik legnagyobb irodalmi kísérletezőnek számított. Olyan írókra is hatással volt, mint a Nobel-díjas Jean-Marie Gustave Le Clézio.
Michel Butort 2013-ban a Francia Akadémia életműdíjjal tüntette ki. Az író 1996-ban a Libération című napilapnak adott interjúban "egy egyre óriásibb labirintusnak" nevezte saját munkásságát, amelybe szerinte "az emberek félnek belépni".
"Időnként magam is nehezen tájékozódom benne" - mondta.
