Gedeon napja van. | 2024.03.28

Andrzej Duda: Lengyelországban nem lehet helye a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek, az antiszemitizmusnak

2016-07-04 13:19:50

Lengyelországban nem lehet helye a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek, az antiszemitizmusnak, az ilyen megnyilvánulásokat meg kell bélyegezni - mondta el Andrzej Duda lengyel elnök hétfőn, a kelet-lengyelországi Kielcében történt pogrom 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.

Kielcében szombaton kezdődtek meg a háromnapos megemlékezések, a lengyel államfő ezek központi eseményén vett részt hétfőn. Duda felidézte: a pogrom áldozatai Lengyelország polgárai voltak, akik csodával határos módon élték túl a holokausztot. A több száz éves együttélés során "a zsidók és a lengyelek együtt ontottak vért Lengyelország szabadságáért" - húzta alá. Duda emlékeztetett arra, hogy a háború idején a lengyel földalatti állam képviselői arra hívták fel a lakosságot, hogy segítse az üldözött zsidókat, a Honi Hadsereg e célból hozta létre a Zegota nevű szervezetet, a lengyel ellenállók a megszállt Lengyelország területén létesített náci német haláltáborok hírét vitték Nyugatra. Akik a kommunista hatalomátvétel után a kielcei pogromot elkövették, kizárták magukat Lengyelország polgárainak köréből - szögezte le Duda. "Antiszemita bűntettekre nincs, és nem is lesz mentség" - folytatta, és hozzátette, hogy Lengyelország ma minden lakosának akar biztonságot nyújtani, nemzetiségi, vallási vagy nyelvi hovatartozástól függetlenül. Az 1946. július 4-én történt kielcei pogrom közvetlen előzménye az volt, hogy a rendőrségen egy férfi jelentést tett arról, hogy fiát elrabolták a helyi zsidók, három napon át több más gyerekkel együtt fogva tartották, és a fiának sikerült elmenekülnie. Az újabb történészi kutatásokból kiderült, hogy a férfi - Walenty Blaszczyk - együttműködött a kommunista állambiztonsággal, fia pedig vidéki rokonoknál tartózkodott, és nem rabolták el. Blaszczyk jelentése nyomán a kielcei rendőrök elindultak a háborút túlélő zsidóknak is szállást adó úgynevezett zsidóbizottság épületébe, útközben pedig azt híresztelték, hogy az ott tartózkodó zsidók keresztény gyerekeket rabolnak el, és rituális gyilkosságokat követnek el rajtuk. A bizottság székhelyébe betörve, a rendőrök, a házat körülvevő katonák - állambiztonsági tisztviselők tétlensége mellett - a meglévő források alapján néhány embert az épületen belül, tizenvalahányat az utcára történt kihurcolásuk után lőttek le vagy szúrtak agyon bajonettel, a többieket meglincselte az utcán összegyűlt tömeg. Összesen 37 zsidót öltek meg, 35 zsidó megsebesült. A pogrom után, a 40-es évek végéig Lengyelországból mintegy 150 ezer zsidó vándorolt ki. A pogromot követő napokban a kommunista hatalom 12 - történészek szerint véletlenszerűen letartóztatott embert - vádolt meg a mészárlás elkövetésével, egy villámper során 9-et közülük halálra ítéltek, és azonnal ki is végeztek. Az ügyet későbbi eljárásokban is tárgyalták, összesen 11 büntetőpert folytattak le, amelyek során 49 ember, köztük 9 civil került bíróság elé. A rendszerváltás után, 1991-ben a lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottsága (IPN) felújította a kielcei pogrom vizsgálatát, többéves eljárás során 170 tanút hallgattak ki, levéltári anyagokat dolgoztak fel, az események lefolyását azonban nem sikerült egyértelműen rekonstruálni. A vizsgált dokumentumok az IPN történészei szerint a kommunista irányítású hadsereg negatív szerepére utalnak. Az IPN egyik ügyésze szerint az eseményekben az is közrejátszott, hogy a helyi lakosok "negatívan viszonyultak a zsidókhoz" amiatt, hogy "túlreprezentálva voltak a kommunista hatalom szerveiben, főleg az állambiztonsági apparátusban", mely "arról volt ismert, hogy kegyetlenül bánt a környéken a háború során aktív és társadalmilag támogatott, a Honi Hadsereggel kapcsolatban lévő ellenállókkal". A 2004-ben felfüggesztett eljárás során az IPN több hipotézist vett figyelembe a pogrom hátteréről. Az intézet ügyészei egyértelműen kizárták az egykori kommunista hatalom állítását, hogy a véres események szervezője a második háború után Londonban tovább működő lengyel emigrációs kormány lett volna. Bizonyítékok hiányában az IPN azonban azt is elutasította, hogy a pogrom a szovjet, illetve a lengyelországi kommunista állambiztonság provokációja nyomán tört ki. Az IPN több történésze úgy gondolja, hogy a kielcei események a kommunista hatalom érdekeit szolgálták, mivel a második világháború után a szovjet érdekszférába került Lengyelországban zajló eseményektől, többek között a kielcei mészárlás idején megtartott, a szenátus felszámolásáról, Lengyelország új nyugati határáról és a földreformról döntő, meghamisított népszavazástól fordították el a nyugati világ figyelmét.