Auguszta napja van. | 2024.03.29

A nagyobb agyméret a kihalás nagyobb kockázatával jár az emlős állatoknál

2016-02-17 12:46:51

A nagyobb agyméret nemcsak az intelligenciát, hanem a kihalást is valószínűsíti az emlős állatoknál egy szerdán megjelent tanulmány szerint.
 A kutatók régóta tudják, hogy a nagy szürkeállománynak ára van: többek között a hatalmas agyvelő vérellátása is sok energiát emészt fel.
    Noha nincs közvetlen összefüggés a méret és az intelligencia között - hiszen például nem az emberé a legnagyobb agy, még a testméreteihez képest sem - a nagyobb számú neuronköteget általában előnynek tekintik, a nagy koponyájú emlősök általában tovább is élnek a tudósok szerint - írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
    A Stanfordi Egyetem professzora, Eric Abelson úgy vélte, kapcsolat lehet az agyméret és a kihalás veszélye között. Elméletéhez 1650 emlősállat amerikai múzeumokban őrzött maradványait vizsgálta meg, eredményeit a Proceedings of the Royal Society B Biological Sciences szaklap friss száma közölte.
    Abelson a rágcsálóktól a bölényekig sokféle állat koponya- és testméreteit rögzítette, a vízi emlősöket kihagyta. Méréseit összevetette a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáival, melyeket a veszélyeztetett fajokról vezetnek. Elemezte a Föld több mint 600 további állatfajának adatait is.
    Meglepetésére egyértelmű összefüggést talált: a nagyobb agyú állatok nagyobb eséllyel kerülnek a dodó vagy a dinoszauruszok sorsára.
    "Észak-Amerika nagy testű állatainak populációi hatalmas veszteségeket szenvedtek az utóbbi időkben, sok faj kihalt, mások védelem alatt állnak, ezért egyedszámuk már szaporodásnak indult" - mondta Abelson.
    A kutatók úgy vélik, egyre közelebb egy olyan tömeges fajpusztulás, amilyenből öt fordult elő az elmúlt félmilliárd év alatt. Az utolsó 65 millió évvel ezelőtt, a nem repülő dinoszauruszok kihalásakor történt.
    A jelenlegi fajpusztulások az emberi tevékenység előidézte változások és a globális felmelegedés számlájára írhatók. Az IUCN szerint a korallzátonyok, melyek a tengeri fajok mintegy negyedének nyújtanak otthont, 2050-re eltűnhetnek, a kétéltűek 41 százalékát és 26 emlősfajt fenyeget a kihalás.